Karády Katalin 1953-ban São Paulóba költözött, ahol kalapkészítésből élt. Tizenöt évet élt ott, mielőtt New Yorkba költözött volna. Nem akarom bírálni a dívát, de Rio de Janeiro jobb választás lett volna. Kettős érzéssel érkeztem meg Brazília volt fővárosába: gyermeki öröm és lelkesedés, illetve megalapozott félelem a közbiztonság miatt. Előbbi mérséklődött, utóbbi három nap után szívódott fel. Hiába töltöttem ott eddig öt éjszakát, még nem találtam meg a kulcsot ehhez a különleges városhoz. 

Mindenkiben él valamilyen (általában idealizált) kép Rióról, ezt aztán nehéz ráolvasni az eléd táruló metropoliszra. A turisták pár ikonikus helyre összpontosulnak, más részeken nyugodtan elveszhetsz a nyüzsgésben. Persze túlzás, hogy nyugodtan, mert nagyon oda kell figyelni a környezetedre. Felelőtlen nagyon turistásan viselkedni, mert növeli az áldozattá válás kockázatát. São Paulo bizonyos városrészei nem biztonságosak, Rióban sem tanácsos a favellákba bemenni, de normális környékeken is lépten-nyomon olyan alakokat láttam az utcán, akikből simán kinéztem, hogy kést rántanak, ha pénzt akarnak kicsikarni tőlem. Hiába az utóbbi évtizedek gazdasági fejlődése, még mindig nagyon sokan élnek nyomorban vagy éppen az utcán. Egy idő után már nem is számolod a hajléktalanokat. Ez a fokozott elővigyázatosság nem segíti város szépségeinek nyugodt befogadását, de nem lehet mellőzni. 

Pedig szépségből jócskán akad, és itt nem csak a kötelező Cukorsüveg-hegyi kilátásra (csodálatos), a Corcovado (magyarul púpo[s]t jelent) tetején álló Megváltó Krisztus-szoborra gondolok. Amúgy utóbbi a helyi Gellért-hegy a Szabadság-szoborral, csak jobb a pr-ja (he-he). Nem gondolsz rá, mennyire ott él a vadon a városban, például a Tijuca Nemzeti Parkban (ezen keresztül lehet gyalogosan megközelíteni a Corcovadót) zavarba ejtően közelről láthattam majmokat. Az is különleges élmény, hogy kiszállsz a metróból, majd 5-10 perc séta után ott vagy egy óriási kiterjedésű strandon, a méltán híres Copacabanán. De az Ipanema is ott van, amit a cariocák (a helyiek) jobban szeretnek a turistás Copacabanánál.

Ha már a strandok szóba jöttek: mivel Brazíliában az időjárás egész évben lehetővé teszi a tengerparti fürdőzést, nyoma sincs annak az idényjellegű rohamnak, mint Európában. Nem azt érzed a parton lazán ücsörgő, kedvtelve evő-ivó, a vízben inkább ácsorgó és trécselő brazilokon, hogy nekik ez a hetük van arra az évben, hogy a tengerre eljussanak, és ezért minden görcsösen és hangosan bele akarnak zsúfolni abba a pár napba. Hihetetlen, de nincsenek idegesítő figurák a tengerparton. Nekem imponál ez a nyugalom, ez a slow life. Szintén nagyon imponált Rióban a Holnap Múzeuma: nemcsak extravagáns, bálnacsontvázra emlékeztető kinézete miatt, hanem a kiállítás tartalma miatt is. Az egész interaktívan működik, kezdi a kozmosszal, majd ráközelít a Földre, utána az emberre mint biológiai és társas lényre. Így aztán még hatásosabb, amit a jövőről állít. A bolygónk és a természet (melynek mi is részei vagyunk) antropocén korunkban számos általunk előidézett veszélynek van kitéve. Ez a múzeum is abban segít, hogy tudatában legyünk ezeknek a veszélyeknek, lássuk, hogy sok szempontból az utolsó órában vagyunk. Ki tudja, meddig tudunk még nyugodtan strandolni ugyanazokon a tengerpartokon?

Mehettem volna Copa Libertadores-meccsre a Maracanába, de csak a vendégszektorba. Ezt inkább kihagytam (ki tudja, jó döntés volt-e?), így a sima stadionbejáráson voltam. Abban a stadionban, amely az 1950-es brazíliai vb-re épült, és a döntőben majdnem 200 ezer néző előtt veszítettek a házigazdák Uruguay-jal szemben. Sokkal profibb a múzeum és a bejárás, mint Montevideóban, be lehet menni egy öltözőbe, le lehet ülni egy kispadra. A stadion is jobban néz ki, oké, a 2014-es vb-re rendesen kipofozták. A stadion körül rengetegen kocogtak, bringáztak (van bicikliút), a férfiak szinte mind félmeztelenül vagy atlétában. Míg Argentínában a legnagyobb hőségben egy magára valamit is adó férfi hosszúnadrágban van, inget hord (esetleg pólót), itt mintha nem lenne neveletlenség egy városban félmeztelenül mászkálni (pedig már ősz van). Nem csak mutogatják, de törődnek is a testükkel a brazilok: sok az edzőterem, és látszik is, hogy jól hasznosulnak. A legszebb nőket is Rióban látni, nagyon magas átlagot produkálnak, nem egy-egy kiemelkedő szépségkirálynő városa. A sokféle testalakat a maga módján szép, mintha itt nem akarna mindenki egyetlen szépségideálnak megfelelni. Jobban is érzik a magukat a bőrükben, és ez a kisugárzásukban is érződik. 

Meglátogattam a brazil Versailles-t, vagyis a császári pihenővárost, Petrópolist. I. és II. Pedro volt a monarchia korának két uralkodója, Riótól nem messze alapították a kiváló klímájú várost, mely aztán a brazil előkelőségek körében is népszerű lett, rengeteg villa épült a századforduló környékén, a köztársaság idejében is. Stefan Zweig is élt Petrópolisban emigrációban, 1942-ben ott lett öngyilkos. Házát múzeumnak rendezték be, de messze esik a belvárostól, így sajnos nem jutottam el oda.

Rio és São Paulo közt félúton van Paraty, a brazil Colonia del Sacramento. Tengerparti üdülőhely kockaköves, turistamágnes óvárossal. Nyugalom van, napsütés, sok-sok víz. Válogathatsz a jó és még jobb strandok közt, az atlanti őserdő a partig tart, a patakok természetes csobogókat és medencéket hoztak létre, ezekben meg lehet mártózni. Számos utazási iroda szervez programokat, lehet hajózni a számtalan közeli szigetre, terepjárós kalandozás, vízeséstúrák és a többi. Én a szálláson bérelt kajakkal tettem egy kis kört. Sosem kajakoztam még, van még mit csiszolni a stílusomon. De nagy élmény és kaland volt: láttam kormoránt nagy hallal a csőrében, haladtam csatornán és az öbölben, kutyák támadtak meg, a lapátot meg is harapta az egyik, halászok engedtek át a szűk csatornán félrehúzva a hálót. Egy részen mangrove erdőn át haladtam. Tegnap egy szervezett út keretei közt egy fjordra emlékeztető öblöt néztünk meg, méghozzá egész magasról, a helyi kis Cukorsüveg-hegyről. 45 perc izzasztó mászás után tárult elém a hihetetlen látvány. Lent trópusi sziget hangulat uralkodik, fentről meg madártávlagból gyönyörködhetsz a tájban.