Utazni sokan szeretnek. Eljutni távoli, különleges, szép, kalandokat kínáló, esetleg népszerű vagy alig ismert helyekre. A lényeg, hogy térben szoktuk elképzelni az utazást. Mára már szinte mindenhová el lehet jutni, ha kellően vastag a pénztárcád. Be lehet fizetni atomtengeralattjáróra, űrutazásra, de tán már a Mars-expedícióra is megvannak a jelentkezők. Jószerével nincs már olyan térség, ahová ne lehetne - ha nem is önállóan, de szervezetten bizonyosan - elutazni.

Mikor a Galápagos-szigeteken voltam, mintha nem térben, hanem időben utaztam volna. Vissza azokba az időkbe, amikor még a hüllők voltak a Föld urai, és ők népesítették be Galápagos zord, vulkanikus szikláit. Az idő percepciója is megváltozik, mikor egy lustán napozó leguánt figyelsz, vagy a komótosan mozgó óriásteknősöket. Tudom, nehéz lassítani életünk sebességén, de ezeket a régmúltból ittragadt állatokat figyelve azt gondolom, érdemes megpróbálnunk. Legalább egy kis időre felvenni egy jóval lassabb ritmust, kitágítani a perceket. 

A szigetekre elutazni nem olcsó mulatság, a belépéskor legombolnak rólad 100+20 dollárt, ott a repülőjegy, szállások, utazás, kaja, programok. És gondolhatjátok, ott minden drágább, mint a kontinensen. De ha van rá bárkinek lehetősége, ne hagyja ki, élete meghatározó élménye lesz! Inkább ne szervezz más programot Ecuadorban, spórolj Galápagosra, hogy minél tovább maradhass a szigeteken! És akkor beleférnek a 4-8 napos hajótúrák is, amikkel olyan eldugott gyöngyszemeket is láthatsz, amiket más módon lehetetlen. 

Mivel én hat hónapra tervezek, a költségvetésbe sajnos nem fért bele a többnapos hajótúra. Négy éjszakát töltöttem ott, kettőt Santa Cruz, kettőt San Cristobal szigetén. Mellettük még Isabela a legkedveltebb úticél a turisták körében. A szigetek között nincs jól megszervezve a közlekedés, kora reggel és kora délután van időpont, semmi több. Viszont nem egy nagy hajó visz át 2 óra alatt egyik helyről a másikra, hanem sok kicsi. Ott is számos ügynökség működik, mind más hajóra árulja a jegyeit. Ha ennyi hajó van, miért nem lehet óránként vagy kétóránként indítani párat? Jó, kifizeted a 30 dolláros jegyet (csakis készpénzben, felejtsd el a kártyát), de ezzel még nincs vége. Egy vízitaxi visz el a hajóig, 1 dollár. Az hoz ki a partra is, még 1 dollár. Santa Cruz szigetén belépéskor és kilépéskor is fizetned kell 1 dollár adót. Ezeket miért nem lehet beépíteni a jegyárba? Apróság, de sokat jelentene a turistáknak. 

Komoly távolságok vannak a három említett nagy szigeten, így rá vagy szorulva a közlekedési eszközökre. Persze lehet biciklit bérelni, ott vannak a buszok (nehezen kiszámítható menetrenddel), amik viszonylag olcsók, és a taxik, amik drágák, de mindig kéznél vannak. Galápagoson minden taxi fehér pick-up, jellemzően japán márkák (főleg Toyota, de van Mazda is), sok a Chevrolet. Fix árakkal dolgoznak, ha négyen összetársulnak, már egész jól megéri. 45 ezren laknak a szigeteken, ebből 25 ezren Santa Cruzon. Többen azért költöznek oda Quitóból, Bañosból, mert nyugi van, és az ország más részeihez képest jó a közbiztonság. 

Két dolog mindenképp legyen nálad Galápagoson (pénzen kívül): fürdőruha és fényképezőgép. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen remek strandok vannak ott, és hogy könnyűbúvár felszereléssel is milyen csodákat láthatsz a víz alatt. A legfinomabb szemű fehér homok, csendes öblök, ezerféle kékben játszó víz. Épp csak a pálmafák hiányoznak, de helyettük ott vannak a kaktuszok. Lehet fürdeni, dögleni a parton az oroszlánfókákkal, de nekem izgalmasabb lemerülni a tenger élővilágához. San Cristobal szigetét kerültük meg egy hajós túrán (akkor mégis voltam egyen?), három megállónal is lehetett snorkelezni. Kaptunk búvárruhát (rövidujjú kéznél és lábnál), békatalpat meg pipa+szemüveg kombót. Nem mertem mélyre merülni, inkább lebegtem, de annyira tiszta volt a víz, hogy messzire el lehetett látni benne. És mivel sosem csináltam még ilyet, kellően ügyetlen voltam, de a látvány mindenért kárpótolt.

Mikor kartávolságra úsznak tőled kisebb-nagyobb halak, később meg egész halrajokat látsz a semmiből fölbukkanni, azért az nem rossz. Komoly korallok nincsenek arra, de az a kevés amit láttam, lenyűgöző volt. A mélyben pihenő cápákat vagy a pár másodpercre feltűnő pörölycápát megpillantani borzongatóan jó érzés. A kedvenceim vitathatatlanul a víziteknősök voltak. Volt némi Nemo-flessem (bocs a szójátékért) a színes halakat nézve is, de a teknősöknél egyértelműen. Tényleg azok a végletekig lelazult lények, akik elúszkálnak körülötted, nem sietnek sehova. Nem félnek tőled, hagyják, hogy megsimogasd a páncéljukat. A csúcspont az volt, mikor egyszerre négyet láttam. 

Oroszlánfókát látni a legegyszerűbb, ott lebzselnek mindenhol, néha igen messze a víztől. Olyan viszont sehol máshol nincs, hogy a strandon az ember és a fóka egyenrangú félként napfürdőzik. Olvastam és tudtam, hogy a Galápagoson élő állatok sokkal közelebb engednek magukhoz, mint azt mi megszoktuk (a kis gyíkok vagy a pintyek is), de nem jött, hogy elhiggyem, hogy 20 centire tőlem két fóka feküdt, és cseppet sem zavarta őket a jelenlétem. De azt is csodálom, hogy a turisták sem éltek vissza a helyzettel, senki nem piszkálta, heccelte őket, vagy a kísértés ellenére sem gyámbászták a cuki bébifókákat. Közelről erős szaguk van, csípik őket a legyek, és a hangjuk, hát azt nem nevezhetjük szépnek. 

Leguánból is rengeteg van, őket is meg lehetne érinteni, ha szabad lenne, néha majdnem rájuk léptem, annyira nem vettem észre őket. A halpiacon a show-t a fókák és a szürke pelikánok csinálják, várják, szinte követelik, mikor pottyan nekik valami finomság. A turisták meg nagy élvezettel filmezik őket, mondjuk nekem is fülig ért a szám, mikor ezeket a jeleneteket láttam. A kéklábú szula is jelképe Galápagosnak, őket a településeken nem látni, ahogy az óriásteknősöket sem. Vigyáznak rájuk, tojásaikat begyűjtik, 7 éves korukig az "oviban" laknak, kellően megerősödve engedik ki őket a saját szigetükre. Mert minden szigeten más alfaj él. Így egyre több az óriásteknős, komolyan gyarapszik a populáció. Láttam például 2023-ban született csöppségeket is. Meg kifejlett példányokat: hallod szuszogni őket, ráncos, nagyon hosszú nyakuk, és már fiatal korukban aggastyán kinézetük van.

Felejthetetlen marad a Las Grietas is, ahol egy vízzel teli kanyonban lehet úszni, búvárkodni, vagy a lávaalagút (ilyenből több is van a szigeteken), amit a kiömlő láva vájt a föld alá, most pedig végig lehet sétálni rajta. Egy szó mint száz: Darwin sok jó helyre jutott el 5 éves hajóútja során, de ennél jobbat nem talált. Azt hiszem, később írt is egy könyvet, ahol az ottani megfigyeléseinek igen fontos szerep jutott. Komoly, tudományos következtetéseket vont le, a könyv meg az emberiség történetének tán legnagyobb hatású irománya lett, ha érdekel minket az a kérdés, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk mi. Engem érdekel.