Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát

Hat hónap hátizsákos csatangolás

Hogy került Petőfi Ecuadorba?

2022. december 31. 17:09 - VNP

Még Medellínben ejtettem el a fonalat. Onnan egy éjszakai busszal Salentóba mentem, Kolumbia leglátogatottabb kistelepülésére. Azért ilyen népszerű hely, mert a kolumbiai kávétermesztő vidék (zona cafetera) szívcsakrája, és mert onnan a legkönnyebben megközelíthető a csodálatos Cocora Valley. Úgy számoltam, hogy reggel hat körül érkezem meg a busszal, de már hajnali háromkor le kellett kászálódnom egy népes izraeli csapattal együtt. Ketten közülük ugyanabba a hostelbe jöttek, együttes erővel felébresztettük a recepcióst, majd én elfoglaltam az előtér egyik kanapéját, és aludtam még egy keveset. Ugyanis 6 után indultam dzsipet fogni, mert a Cocora Valley hajlamos már délelőtt befelhősödni, ezért az első turnussal mentem. 25 perces volt az út, majd következett a séta. Derült, napfényes időm volt, a viaszpálmák tényleg meseszépek. Az út egyik kiemelkedő élménye volt ez a túra, csak visszafelé jövet nőtt meg a turisták száma (ők kényelmesebbek voltak nálam). Akkor össze is futottam az első, bogotai hostelemben megismert francia sráccal, akivel aztán együtt lógtunk még aznap este meg másnap. 

 20221219_091736.jpg

Egy török lány is becsatlakozott, elvittek Salento legjobb hamburgereséhez, ami olyan pici volt, hogy a járda peremén ülve vacsoráztunk. De milyen jó is volt! Betértünk a Duna kávézóba, ami biliárdszalon is, de az alagsorban van az igazi csoda. Ugyanis ott lehet tejót játszani. Ez a Kolumbiában népszerű játék a teke távoli rokona. Itt súlyokat kell távolba dobálni egy agyagból tapasztott célpontra, amire körbe lőporos tasakokat helyezünk. Találatkor nagyot pukkan és füstöl. Remek szórakozás, igazi helyi jellegzetesség. Az alagsor amúgy pont olyan volt, mintha ott titokban kakasviadalokat rendeznének.

 20221219_182045.jpg

Másnap egy kávéfarmot (finca) látogattunk meg Bryannel. Ott organikusan termesztik a növényt, nem használnak vegyszereket. A kávé minősége ettől nem lesz jobb, de egészségesebb lesz fogyasztani. Szépen körbevezettek, mindent két nyelven elmagyaráztak, végigvettük a teljes folyamatot. Utána még a kávét is meg tudtam inni, ami nálam nagy szó. Bryan szerint nem volt elég erős: erről nem tudok nyilatkozni.

 20221220_114334.jpg

Dél-Kolumbiában veszélyes tud lenni az éjszaki buszozás, mert rablók megállíthatják a járművet és az utasokat kifosztják. Így inkább lasabban és csak nappal haladtam: egy éjszaka Popayánban, a következő Pastóban. Utóbbi helyen elmentem a város legalább féltucat csak tengerimalacot felszolgáló éttermének egyikébe, hogy kipróbáljam ezt a csemegét, ami Peruban igazán közkedvelt étel. Négybe vágva, kérésemre fej nélkül hozták a grillezett állatot, a bőre tökéletesen ropogósra volt sütve, a húsa nem sokban különbözött a csirkéétől vagy nyúlétól, kellően zsíros volt. Az előétel egy tál popcorn volt, melynek a tetején ott virított a tengerimalac kisütött mája. Négy héjában főtt krumpli volt a köret a hús mellé, kézzel kellett enni, direkt nem hoztak evőeszközöket. 

 20221222_194316.jpg

A határátkelés eléggé abszurd volt. Az utolsó kolumbiai településről, Ipialesből kisbusz vitt minket a határra, ám annak már az ecuadori oldalán, a parkolóban tette le utasait. Naponta többször megteszi ezt az utat, ismerik a határőrök, megteheti. Vagyis zéró ellenőrzés után jutottam át egy másik országba. De senki nem szólt, hogy vissza kéne menni útlevelet pecsételtetni, meg ilyenek. Már egy következő kisbusz csomagtartójában volt a hátizsákom, mikor annak vezetője rákérdezett, hogy ellenőriztek-e a határon. Jó, kiálltam a sort az ecuadori részen, nagyon lassan haladtunk, a maszkot is fel kellett venni. De a határőr látta, hogy nincs kimenő kolumbiai pecsétem, így visszaküldött Kolumbiába. Visszasétáltam Kolumbiába, hogy hivatalosan kiléphessek onnan. Senki sem állított meg, majd az egyik egyenruhás megkérdezte, hogy kimenni vagy bejönni akarok-e. Végül minden elintéződött, hogy estére Otavalóba érjek, ami a piacáról híres. Főleg szombat reggel van nagy tömeg ott, a környékbeli őslakosok sok-sok kézműves dolgot árulnak. Meg persze minden mást is. Annyira nem nyűgözött le se a nagysága, se a felhozatal sokszínűsége, pedig pont szombat reggel tettem egy nagy kört a piacnak helyet adő főtéren.

 20221223_181024.jpg

Quito óvárosát sokan dicsérik, joggal. Barokk templomok, évszazados patinájukat megőrző épületek, kellemes nyüzsgés. Nagy kiterjedésű város ez is, de méretéhez képest 3 millió alatti lakossága nem számít soknak, több helyen egyedül találod magad. Este nem is ajánlatos az utcán sétálni, sok rémtörténetet hallani turisták kirablásáról. Forrásom szerint Petőfi szobrát az Alameda parkban kellett keresni, de nem ott van, hanem egy parkkal odébb, a nagyobb Ejidóban. Hogy mit keres Sándorunk Ecuador fővárosában? A szobor talapzata arról árulkodik, hogy az itteni magyar kulturális egyesület emeltette. Amúgy a park szélén áll Dosztojevszkij mellszobra mellett, szinte szemben a quitói Nemzeti Színházzal és Nemzeti Múzeummal.

20221224_145720.jpg

Két busszal jutottam el a hostelemtől az Egyenlítőhöz, pontosabban a Mitad del Mundo nevű helyre, ahol hivatalosan jelölve van az Egyenlítő, egy egész park van az impozáns emlékmű köré építve. Itt ismertem meg Ecuador leghíresebb képzőművészét, Oswaldo Guayasamínt. Képeinek reprodukciói számtalan helyen láthatóak Quitóban, az öreg nagy támogatója volt az őslakosoknak, és nagy balos is, Fidel tisztelője, barátja.

20221225_121325.jpg

A TelefériQo segítségével (ami egy hegyi libegő) fel lehet jutni a Quito melletti Guagua Pichincha nevű vulkán oldalába, 4100 méter magasra. Sosem jártam még ilyen magasan. A felhős idő miatt nem láttam rá a városra, több órás túrára se időm, se kedvem nem volt tejfehérséggel körbevéve (fel tudsz mászni az aktív vulkán csúcsára, 4784 méterre). Az El Panecillóhoz busszal és taxival felmentem, egy dombon/hegyen álló hatalmas szárnyas Szűz Mária szoborról van szó, melynek esztétikai értékéről megoszlanak a vélemények. A város jelképe, melyet mindenhonnan látni. Utolsó quitói napomon az eső is rázendített, így indultam el Amazóniába.

 20221226_105444.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fiammagakifogta.blog.hu/api/trackback/id/tr218015324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása