Ha Ecuadorban fizetsz be egy amazóniai kalandra, két lehetőséged van. A Yasuni Nemzeti Park, ami a napi 250 dolláros árával jócskán megszűri a látogatóit, csak a legtehetősebbek engedhetik meg maguknak. Nyilván az a prémium kategória, ott a pénzedért akár jaguárt is láthatsz. Állítólag nemrég Will Smith is járt ott. Ha a közeljövőben egyik filmjében anakondával látjátok birkózni, akkor azt a Yasuniban vették fel. A hátizsákosok a Cuyabeno Természetvédelmi Terület egyik lagúnájának környékén ismerkedhetnek Amazónia nagyon gazdag biodiverzitásával. Vagy tucatnyi ügynökség kínál 3-4-5 napos túrákat, én a Guacamayóval voltam. A szállás a Cuyabeno folyó menti házikókban van, minden ügynökség saját bázissal rendelkezik. Hosszúkás, fából készült motorcsónakokkal lehet közlekedni a folyón. Míg ott voltam, egy csepp eső sem esett, a vízszint vészesen lecsökkent, így kifelé jövet vezetőinknek néhol lapátolniuk kellett a sekély vízben.
Rengeteg állatot láttunk, egyeseket közelebbről, másokat távolabbról. A papagájok és tukánok óvatosak, őket messzelátóval lehetett jobban megfigyelni. Voltak ragadozó madarak, halászók, vándormadarak. Hatalmas pillangók, szitakötők, szöcskék, kisebb-nagyobb pókok. Majmok, halak, teknősök, szürke folyami delfin, kajmánok és anakonda. Az anakondát a folyóban fedeztük fel, csak a feje látszott ki. Később a szárazföldön kutattunk anakonda után, de az inkább a kis csapat sárral való küzdelméről marad emlékezetes. Gumicsizmában voltunk, de többen is beleragadtak a sárba, összemocskolva kezüket-lábukat. Én kétszer ragadtam bele, de mindkétszer ki tudtam húzni a lábam, csizmástól. Így szinte teljesen tisztán megúsztam a kalandot. Kajmánokat csak a vízben láttunk, voltak köztük igen nagy példányok is.
Az egyik legjobb program a naplemente megtekintése volt a lagúnában, ahol fürdeni is lehetett. Kellemesen langyos víz, körülötted az esőerdő, miközben a lemenő nap egyre giccsesebb színekkel festi meg az eget. Amin aztán megjelennek a csillagok, de olyanok, amiket Európából nem látni (göncölök, Cassiopeia sehol), és ott volt a félhold, melynek sarlója fent vagy lent állt, nem pedig oldalt, ahogy nálunk. Csak az égboltért megérte odautazni.
De nem feledkezhetek meg az őslakos sionák meglátogatásáról sem. Nekik szabad csirkét, kutyát tartaniuk, különben a háziállatokat nem szabad bevinni a területre. Míg a férfi valamilyen erjesztett lével itatta a társaságot (egy pohárból mindenki), addig az asszony a kert hátuljába vitt minket. Segítettünk neki kihúzni a földből a tápióka gumókat, majd megpucolni őket. Mosás után lereszelték őket, a háziasszony kicsavarta a levet a lereszelt masszából. Az így nyert fehér reszeléket a felforrósított serpenyőbe helyezte, pár perc alatt kész is lett a casabe nevű lepény. Ezt ettük az ebédhez, jó volt. A tápióka gyökere a világ kalóriafogyasztásának negyedik leggyakoribb formája a rizs, cukor és kukorica után. Tudtam, hogy puding is készül belőle, de ott ettünk tápiókachipset is, kiváló volt.
Egy másik helyen a sámánnal találkoztunk, aki mesélt gyógyító feladatairól. Ezt a hallucinogén hatású ayahuasca elfogyasztása után teszi meg, de a betegeknek is ezt kell fogyasztaniuk, mert tisztító hatású (hányást, hasmenést okoz). Sokan persze a 8-10 órás tripért isszák meg a két növényből kinyert folyadékot, mikor új dimenziók nyílnak meg előttük. Forrásaim szerint komoly diétával kell készülni az ayahuasca fogyasztására: vegán étrend, só, cukor és szex kerülése hónapokig. Kipróbálni nyilván nem lehetett, de valami varázslatot megcsinált velünk a sámán. Itt jelzem, hogy az Elveszett Városban élő sámántól kapott karkötő apró gyöngyei elveszítették színüket.
A csapat tagja volt Pablo, a mexikói fiatalember, sokáig szobatársam. De annyira nem bírt aludni a szomszédból áthallatszó horkolástól, hogy utolsó éjjelre új szobát kapott. Hogy ki horkolt? Augusto, az olasz anarchista egyetemi tanár, aki feleségével olaszt tanít a quitói katolikus egyetemen. A torzonborz Augusto sima és füves cigiket szívott felváltva, ő volt az első, aki beleesett a sárba. Vele és nejével lehetett könyvekről, filmekről, politikáról beszélgetni. Ők korábban próbálták az ayahuascát, nekik bejött. Egy négytagú jófej kolumbiai család tartott még velünk, a két gyerek már nagykorú volt. Vezetőnk az 55 éves, tapasztalt Jorge volt, akit még egyik francia útitársam ajánlott.
A kaja nagyon ízletes volt, egyik erőssége volt a négy napnak. Nestor, a szakács, kitett magáért. Szerintem híztam is. Különleges gyümölcsökből facsart leveket ittunk vagy desszertnek fogyasztottuk őket. Mindenki kente magát szúnyogriasztóval, így senkit sem csíptek meg a moszkítók. Egyik hajnalban madárlesen voltunk, az is izgalmas program volt. Maradtam volna még szívesen, de egy hosszú és fárasztó utazás után visszatértem a civilizációba.
